Üdvözöllek a Sinka magyar hajtó kutya egyik honlapján, aki az eddigi ismeretlenség homályából lép most a kedves olvasók elé.

 

A magyar terelőkutyák evolúciójában a Sinka a legújabb kor képviselője, és ezért a XXI. század magyar terelőkutyája. Legendája mintegy 50 évvel ezelőtt indult el a Hortobágyról. A magyar terelőkutyák standard szerinti törzskönyves tenyésztése mellett a magyar pásztorok nemzedékről nemzedékre tenyésztették és szelektálták ki maguknak a saját jellemüknek leginkább megfelelő terelő kutyákat. A tenyésztés és a szelekció legfontosabb szempontja a fajta jegyekhez történő ragaszkodás mellett a munka teljesítmény volt. A gulyások és juhászok kultúrája egy többé-kevésbé zárt világ. Ezért ezeknek a kutyáknak a fejlődése évtizedek, és nemzedékek óta a nyilvánosságtól távol, a közérdeklődés szeme elöl rejtve történt.

A pásztorok egymás között cserélgették ezeket a kutyákat, illetve egymás között fedeztetve utódaikat. Annak ellenére, hogy törzskönyv és származási papírok nem kísérték a kutyákat a jól teljesítő egyedeket nagyon is számon tartották, utódaikat olyan szemmel nézték. A kíméletlen szelekciónak eredménye képpen létrejött egy olyan homogén, jellemző fajta jegyekkel rendelkező állomány, amelynek jó híre gyorsan terjedt országszerte. Ezért a Sinka napjainkra már kinőtte a Hortobágyot és több jelentős populáció is található az országban, melyek mindegyike a Hortobágyról eredeztethető.

Az országos elterjedés következtében egyre többen ismerik meg, de a Sinka ma is megmaradt még a terelésnél és a fajta valódi értéke a pásztorok munkásságának eredménye. Az ismeretlenség sajnos félre értéseket, értetlenséget is eredményez. Nem is beszélve arról, hogy a szinte csak használat elvű tenyésztés és szelekció a maga földhöz ragadt, a valóság hétköznapi talaján stabilan álló hivatásos, kenyérkereső módján eltéréseket, különbségeket mutat a hobbi szintű, kedvtelésből űzött standard szerinti törzskönyves tenyésztéstől.

Fenti okok miatt nagy szükség van arra, hogy a Sinkát legalább alap szinten megismerjük, mert modern korunkban az egyik legjobb példa arra, hogy ne rugaszkodjunk el a valóság talajától, ne térjünk el magyar terelőkutyáink ősi mesterségének kívánalmaitól, és nem utolsó sorban arra is, hogy létezik világ a pedigrés kutyákon kívül is, mely világnak a gyakorlatban van létjogosultsága. Ezért a Sinka részben szemlélet is egy olyan világból, ahol a dolgok más értékrendben működnek.

Minderre a napjainkban a Sinka már felkészült, ezért talán itt az ideje, hogy megismerjük. A megismeréséhez viszont elengedhetetlen a közeg, környezet megértése, amelyben született és kialakult. Ezért nem ragadható ki ebből a közegből, mert annak szerves részét, alkotó elemét képezi. Ehhez próbál segítséget nyújtani ez a honlap.

A mi kutyáink egyike ezeknek az elkerült és elszármazott populációknak. Ennek ellenére szükségét látjuk, hogy a Sinka megmaradjon letisztult formában olyannak, amilyennek megismertük, és amire eredendően a pásztorok kitenyésztették.
Laikus érdeklődő számára talán vonzó lehet ez a robbanékonyan szilaj, parázs, bátor és kemény, lobbanékonyan energikus és dinamikus kutya, de a élénk temperamentum, vad természete nem véletlen, mert munkára született és mindenképp határozottan következetes nevelést, rendszeres foglalkozást igényel.

"Amit pedig megpillantottam, egy kutya volt, egy irdatlan, koromfekete eb, amilyet azonban eddig nem láthatott földi szem. Szája tüzet okádott, szeme lánggal égett, pofája, farka, lábai vészjóslóan sziporkáztak. Meghibbant agyvelő sem találhatott volna ki vadabb, ijesztőbb, pokolibb monstrumot, mint amilyen ez az ördögi formájú, vad ábrázatú lény volt, s amely oly hirtelen penderedett elő a ködfelhő belsejéből. Az óriási fekete állat nagy ugrásokkal haladt előre az ösvényen, s szimatolva követte barátunk lábnyomait. Megjelenése annyira megdermesztett bennünket, hogy mielőtt felocsúdhattunk volna, már túl is haladt rajtunk."


/Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája/