A Sinka miben más, és miért, avagy az eltérések

 

Nem is arról van szó, hogy külső megjelenésében a Sinka milyen fajta jegyekben különbözik a többi kutyától. Még csak nem is arról van szó, hogy mozgásban milyen sajátos jellemzői vannak. De arról sincs szó, hogy kedvtelésből alkalomszerűen művel terelés során milyen sajátosságokkal találkozhatunk a Sinka esetében. A hivatásos, kenyérkereső és foglalkozásszerű terelés egy más világ. Ezért alapvetően kijelenthető, hogy a Sinka olyan embereknek abszolút nem való, akik nem dolgozó kutyákban gondolkodnak. A Sinka olyan közegbe, környezetbe, olyan helyre sem való, ahol házi kedvenc szerepét kell, hogy betöltse, mert munkára született, arra, hogy dolgozzon.

Tény és való, hogy kutyás sportokban le lehet az energiáját, dinamizmusát, munkakedvét vezetni, de igazi énje, belső értékei a terelés során teljesednek ki igazán. Méghozzá úgy használva a fajtát, amire született, hogy csaknem minden nap dolgozhat, feladata van.

A Sinka eredendően erre lett kitenyésztve, amely szelekció során a pásztorok kezén nélkülözve és mellőzve lettek olyan szempontok, ami a mai urbanizált civilizációnkban már-már alapkövetelmény. Kutyás sportokban a Sinka képességeit még nem aknázta ki senki, ez még várat magára, de azért a temperamentumának vannak olyan jelei, hogy erre alkalmas lenne. A fajtát azonban a fejlett civilizáció értékrendjére, az urbanizáció követelményrendszerére kevésbé szelektálták. A legfőbb szempont a kitenyésztésében nem más ma sem, mint a pásztorok elvárásai a saját idegrendszerüknek, vérmérsékletüknek megfelelő kutya elérése a mindennapi munkában a juhok és a marhák, bivalyok mellett.

Ahogy a magyar pásztorkultúrában a pásztorok sajátos, zárt világa is eltér a városi civilizáció értékrendjétől, úgy a kutyáik karaktere is különbözik egy társ, családi és házi kedvenc viselkedésétől.

Talán a kedvtelésből, alkalomszerűen végzett terelés közelíti meg leginkább ezt a világot, de még ebben az esetben is találkozunk olyan eltérésekkel, különbségekkel, melyek nemcsak arra világítanak rá, hogy a hivatásos terelő kutyák miben mások, hanem kontraszt is ez ahhoz, hogy ha a magyar pásztorkultúra hagyományait akarjuk megérteni, követni, akkor túlságosan ne rugaszkodjunk el ettől az értékrendtől. Ezért ez a fejezet leginkább speciálisan azoknak szól, akik terelnek, és azoknak nyújt a megértéshez lehetőséget, akiket a terelő kutyák érdekelnek és ebben gondolkodnak.

Botozás

Már egészen fiatalon, kölyök korban tapasztalhatjuk az ösztönerős Sinka kölykök esetében, hogy valamit a kezünkbe veszünk, akkor azt ugatja, illetve pattogva, ugrálva próbálja megfogni. Lehet ez egy fadarab, bot, vagy akár olyan eszközök is, mint a villa. Először talán azt hinnénk, hogy idegesíti, de a tartós ugatás hatására szinte önkéntelenül felkínáljuk, neki, hogy fogja meg és megteszi. Ennek a késztetésnek a gyakorlatban több jelentősége is van.

A pásztorok munka közben bottal irányítják a kutyát. A dolgozó kutya, messzebbről pláne ösztönösen figyeli a gazdája kezében a botot. Így megtanulja, hogy a bot mozgására, tartására reagáljon. Más botjel használatos ugatás, hangadás elérésére, megállításra, leültetésre, de az irányokat illetően is.

Közeli munka esetében a kutya jelenlétét az ember mellett az ugatás jelzi. Ezért a földön pattogtatott botra a Sinka ugatni kezd. Közeli munkánál a botot ugató kutyát veszik rá arra, hogy először a drankán átugorjon, vagy a juhok hátára felmenjen.

Drankázás

Szintén már nagyon fiatalon, kölyök korban észrevehető tulajdonság, hogy olybá tűnik, mintha a Sinka előtt nem lenne akadály, hogy bármi megállítsa. Előszeretettel mászik fel a függőleges kerítésen, deszka falon, rácsokon. Úgy, mintha könnyedén egy létrán menne, közlekedne. Később pedig felnőtt korban ennek köszönhetően meglehetősen nagy a súlypont emelkedése, ezért helyből magasra ugrik egyetlen szökkenéssel. Kölyökként ez a késztetése különösen akkor fokozódik, ha egyedül hagyják. Itt a késztetés esetében viszont meg kell állnunk picit. A Sinka késztetése, alapvető motivációja, hogy az embernek segítsen, az ember közelében legyen, lesse annak minden mozdulatát és gondolatát. Már nagyon korán alig várja, hogy feladatot kapjon. Tehát nem rábeszélnünk kell a munkára, hogy dolgozzon.

Ebben a világban ugyanis nem nyitják a kutyáknak az ajtót. Érthető, hiszen sok esetben az embernek nem is kell belépni, hanem elég, ha beküldi a kutyát. Ezért ebből eredően a Sinka már évtizedek óta nemzedékről nemzedékre erre szelektálódott. Mire a gazdája, a pásztor nyitja a drankát, addigra a Sinka már bent van és hajtja fel a karámban lévő jószágokat.

A gyakorlatban rendkívül hasznos tulajdonság!

A drankázás, helyből magasra ugrás, illetve a felmászásra való késztetés következménye az is, hogy a Sinka előszeretettel közlekedik a juhok hátán. Ez a gyakorlatban például akkor és azért hasznos, mert nagyobb nyájak esetében nem is nagyon van más esélye karámon, hodályon belül, hogy a falka túloldalára menjen.

Abrakolás

A Sinka alapvető késztetését arra, hogy mindent, bármit ugasson fogjon, amit a kezünkbe veszünk a gyakorlat más esetekben is hasznosítja a botozáson kívül.

Képzeljük el, hogy egy nagyobb létszámú éhes falkához kell bemennünk a karámba, hodályba abrakos edénnyel. Fel is löknék az ember a juhok az abrak elérése érdekében és nem lehetne a vályúba szórni.

Hasonló a szituáció akkor is, ha szénát igyekszünk bevinni közéjük a jászolba. A nagy körbálát úgy elkezdenék rágni, hogy nem tudnánk gurítani. A villán a szénából nem maradna semmi, mire a jászolhoz érünk.

Ilyen esetekben a Sinka feladata, hogy előttünk és körülöttünk ugatva távol tartsa a jószágokat. Hát ezért! Ezért ugatja a villát, lapátot, vödröt, talicskát a kezünkben. Ez a késztetés azoknál a kutyáknál is megfigyelhető közülük, akiket nem tanított erre senki.

Nem is igazán jó és találó mondás ez a tanítani kifejezés. A pásztorok inkább úgy mondják, hogy a Sinkát rászoktatják.

Mezsgyézés

A terelő munka mellett séták, szabadidő aktív eltöltése esetén is megfigyelhetjük a szem magasságig feladatért ugrálás, illetve a kezünk ügyébe akadó dolgok ugatása mellett, hogy a Sinka előttünk úgy közlekedik, mintha egy képzeletbeli vonal mentén tudna csak menni. A jobb és a bal kéz korai megkülönböztetésén túl ennek olyan gyakorlati haszna van, hogy például legeltetésnél nem engedi a jószágokat egy vonalon túl, vagy karámban elállja útjukat egy irány felé jelenlétével. Másutt ezt szélezésnek nevezik, a Sinka használóinak körében leggyakrabban mezsgyézésnek hívják. Szinte magától rááll, rászokik erre a munka során. Ezt kihasználva a pásztorok erősítik benne genetikailag is azt a késztetést, hogy a legelő jószág tilosba ne menjen, vagy a karámból ki ne jöjjön, illetve bemenjen a kezelő folyosóba.

Erre felépítve szoktatják azokra a feladatokra a Sinkát, hogy a juhokat, marhákat a pásztortól el, vagy a pásztorhoz rágassa legelés közben. Ha viszont új legelőn, vagy karámban új falkánál nem törődnek ezzel, akkor a Sinka maga fogja ezt kijelölni, illetve ösztönösen úgy dolgozik, hogy a jószágot ehhez tartsa.

Kiszedés

A Sinka alapvetően hajtó kutya! Ez azt jelenti, hogy nagy ívű, távolság tartó kerítéseket, vagy ahogy a Sinkát használó pásztorok mondják fordításokat, forgatásokat ne várjunk tőle. Szűken fordulva, testközelből dolgozik úgy, hogy erejével, tekintélyével oda is fog kellő képpen. Az oda fogást, a renitenskedő jószágok helyre tételét úgy kamatoztatják a gyakorlatban, hogy a botozás előnyeit is kihasználva arra szoktatják a Sinkát, hogy azt a juhot, marhát, bivalyt kezelje, akire rámutatnak. Egyes tájnyelvekben, tájszólásban ezt egyelésnek, egyezésnek is mondják.

Alapvetően nem előnyös tulajdonság, viszont olyan esetekben, amikor a falkából ki kell szedni egy állatot, akkor hasznos. Mivel a Sinka alapvetően keresi azt a lehetőséget, hogy feladatot kapjon, ráadásul botos is, ezért könnyen rászoktatható arra, hogy a falkából egyedeket kiszorítson, megszorítson.

Ez a késztetése, szemlélete olyan erős, hogy azokban az esetekben, amikor erélyjel, fogással a falkára kell, hogy hasson, akkor mindig egy jószágon teszi ezt. Érdekes módon például olyan esetben, amikor a falkába új egyedek kerülnek, akkor ehhez, erre előszeretettel választja ezeket az állatokat.

Ezt a nem mindenki, hanem azt az egyet elvet akkor is tartja, ha mondjuk nem juhokról, marhákról van szó, hanem kutyákról, vagy a saját falka társairól. Ebben a megérzésében úgy a jószágok, mint a kutyák, vagy ritkábban ember esetében szinte soha nem téved.

Természetesen a fenti részletezés korántsem teljes! Láthatjuk, hogy a használati szelekció oda vezetett, hogy a Sinka belső értékeit olyan jellemzőkkel, tulajdonságokkal és viselkedéssel ruházta fel, amikkel egyrészt számolnunk kell az együtt élést illetően, másrészt szinte kizárólagosan használati érdekeltségű értékek. Ezek a tulajdonságok sok esetben valóban az urbanizált világban, a modern kori civilizációban mérséklendők, ami miatt tompulnak. Viszont a Sinka igazi lényét, lényegét tekintve a használat során sokkal könnyebben törnek a felszínre, domborodnak ki, ami egyértelműen a teljesítményt szolgálja. Ezért, ebben más a Sinka!