A Rasztari Sinka tenyésztésének alapjai

 

A történet úgy kezdődött, hogy több év Puli tenyésztés után 2009. év őszén ellátogattunk a Hortobágyra, ahol a hivatásos pásztorok találkozójának rendezvényén, terelő versenyükön gyönyörködtünk munkájukban. Életünkben először akkor láttunk Sinkát, és a munkájukat, temperamentumukat látva azonnal magával ragadott bennünket. Már akkor ott a párommal egymás szemébe néztünk és szinte egyszerre megállapítottuk, hogy nekünk egyszer lesz ilyen kutyánk. Történetesen az első saját tenyésztésű Pulinkkal vettünk részt tereléssel kapcsolatos rendezvényen.

Ahogy telt az idő közben egyre inkább belemélyedtünk a terelésbe. A gyakorlások és a kutyák tanítása során közben kialakítottuk azokat a feltételeket, amik szükségesek ennek a munkának az eredményességéhez. A rendszeres gyakorlás során megteremtettük azokat a feltételeket, hogy nemcsak a saját Pulik, hanem mások is gyakorolhattak. Eljött az idő, hogy szert tegyünk Sinkára. Hirtelen két lehetőség is adódott, hogy Sinkát beszerezzünk. Végül úgy döntöttünk, több okból is, hogy mindkét lehetőséggel élünk.

Tiszaug

A terelési feltételek kialakítása és megteremtése közepette 2009. után találkoztunk Ópusztaszeren Bindics Ádámmal, majd 2011. év elején Sinkájával Kacérral. Azonnal felszínre törtek a hortobágyi emlékek, amit láttunk akkor. Azzal a különbséggel, hogy Kacér marhás Sinka volt. De szilajsága, keménysége, temperamentuma emlékeztetett bennünket az első élményre. Bindics Ádám az Ópusztaszer Nemzeti Történeti Emlékpark Racka nyáját igazgatta akkor, és intézte az azzal kapcsolatos dolgokat. Mivel Kacér marhás Sinka volt, ezért a terelési gyakorlások során Ádám nem tudta használni, hogy foglalkoztassa. Otthon sem, mert az ideje nagyrészét a parkban töltötte. Ezért Kacért oda adta egykori főnökének Földvári Lászlónak Tiszaugra. Akkor ismertük meg ezt a világot mélyebben és tüzetesebben, amikor Kacérnak kölykei születtek.

A Tiszaháton Tiszaug, Tiszaalpár, Lakitelek vidékén több Magyar Szürke Marha gulya is található a Tisza árterében. A gulyák mozgatásában, a jószágok körüli munkában Sinkák segédkeznek. Marhás kutyák, akik már több éve a gulya mellett élnek és dolgoznak. Úgy nyáron legeltetési szezonban, mint télen szálláson a karámban.

Kacér első almában Betyártól 7 kölyök született, melyek között 4 volt hamvas szürke. Ott születtek a gulya mellett Tiszaugon és ott is cseperedtek a lakókocsi alatt, ahol háltak a gulyások. Tehát már az anyatejjel magukba szívták az életformát, a közeget. A kölykök közül egy hamvas szukát választottam, aki az Acél nevet kapta a keresztségben. Acél a hanglejtésben hasonló Kacér anyja után kapta a nevét. A színe ezt a nevet szinte magától értetődő módon következtette.

Hortobágy

Földvári László Tiszaugon egy elfoglalt ember. A nap 24 órájában folyamatosan szól a telefonja, és a nap nagy részében elérhetetlen. Így történt, hogy Acél elhozataláról már lemondtam, amikor szóltam Dékány Zoltán juhász barátomnak, hogy keressen ismeretséget a Hortobágyon Sinka ügyben. Dékány Zoltán ismerőse Loncsák Lehel nevét adta meg, akinél éppen volt eladó Sinka. Ismeretséget azért kerestem, mert tudtam, hogy bármilyen, akármilyen Sinkához hozzá lehet jutni, de jó Sinkához csak ismeretség által. Meg is beszéltem Loncsák Lehellel, hogy van nála egy fiatal kölyök eladó. De mire a Hortobágyra értünk Dékány Zoltánnal, addigra a fiatal kölyökből egy 11 hónapos szuka lett. Elértettük egymást a telefonban. Bogár viszont annyira tetszett küllemileg is és viselkedésében is, hogy végül mégis elhoztam.

Loncsák Lehel egy 400 jószágból álló Racka nyáj tenni valóit igazgatja a Hortobágy felett Halásztelek irányában. Az ottani halastavak mellett a legelőn a Racka vérmérsékletéhez alkalmazkodott Sinka kutyák látják el a feladatokat a végtelen pusztában. A juhos Sinka több eltérést is mutat a marhásoktól. Nemcsak méretben, anatómiában, de munka stílusát illetően is. Ehhez hozzá kell tenni a hortobágyi pásztorok világát, elképzeléseit, nézeteit.

Haza érkezve jöttem rá, hogy a hozott Sinkát hiába szántam a páromnak. Mivel férfi emberhez szokott, ezért a női kézre rá sem hederített. A Bogár név sem vált be az otthonunkban. Bogi Pulink is ugyanúgy reagált a hívó szóra. Ezért valami olyan nevet kerestem, ami hangzásában hasonlít a Bogárra, de mégis élesen elkülöníthető a Bogitól. Így esett a választásom a Gyopár hívónévre.

Mórahalom

Mivel mindenképpen szeretnénk a Sinka eredeti használati értékét megőrizni, és úgy tekintünk a Sinkára, mint elsősorban magyar terelő kutyára, ezért folyamatosan kutattuk annak a lehetőségét, hogy Ópusztaszer mellett a juhokon kívül miként tudnánk ezt a marha hajtással kapcsolatban is megvalósítani. Az évek során több ilyen próbálkozásunk volt. Garai Zsolt Magyar Szürke Marha gulyájától kezdve Gaál József és a G&G Kft. Galloway és Angus tenyészetéig. Ezek azonban megmaradtak eseti, alkalmankénti jellegűnek. Végül a szerencsés véletlen folytán találtunk rá Mórahalmon a Bivaly Rezervátumra. Ahogy Ópusztaszeren a park vezetése anno, úgy Mórahalmon az önkormányzat meglátta a dologban a lehetőséget. Így Mórahalom Nagyszéksós területén is megindulhatott a rendszeres gyakorlás és munka, ahol nemcsak a marhás Sinka, hanem más temperamentumban és munka stílusban alkalmas magyar terelő kutyák is gyakorolhatnak.

Mivel a Sinkának szüksége van a rendszeres, állandó munkára, ezért a rendszeres gyakorlást biztosítani szükséges számunkra. 2014. évtől kezdődően Sinkáink Mórahalmon, a Páva Vendégház területén terelhetnek, fejlődhetnek. A munkájuk, tudásuk és képességeik előzetes kapcsolatfelvétel és egyeztetés után ott bármikor megtekinthetők.

Rasztari Sinka

A Sinka tenyésztésének során elképzelésünkben ötvöződik a marhás és a juhos használat. Mivel egy-egy fellelhető helyen nem csupán kutyák vannak, hanem adott populáció, ezért a fenti események az alapjai, meghatározói tenyésztésünknek. Ezt igyekszünk is minél szélesebb alappal, minél nagyobb bázissal elindítani.

Tudjuk azt, hogy ma már a szaporítás szele a Sinkát is megérintette! Ez azt jelenti, hogy a Sinkára, annak tenyésztésére szemet vetettek olyan szemléletű emberek, akik szerint a Sinka igénytelen, a jég hátán is megél, olcsón fenntartható, hogy sokat fialjon, ráadásul az utódoknál nem kell a törzskönyvezéssel sem vesződni. Él ez a szemlélet és táplálkozik a legendából, hogy a Sinka a legújabb, kuriózum, szilaj hortobágyi terelő és hajtó kutya. Ezeknek a kutyáknak viszont már csak annyi köze van a Sinkához, hogy valójában hasonlóan néznek ki, de jószágot, pláne terelő munkát már nem látnak. Ettől és ehhez hasonlóktól mi elhatároljuk magunkat!

Minden igyekezetünkkel próbáljuk a lehetőségeinkhez mérten a Sinkát, mint magyar terelőkutyát úgy megőrizni, és fenntartani, népszerűsíteni és megismertetni, ahogy, amilyennek megismertük. Ezt kívánjuk rögzíteni az utódokban nemzedékről nemzedékre generációk alatt egy saját vérvonal tudatos felépítésének kitenyésztésével.

Úgy gondoljuk, hogy a Sinka eddig is letette az asztalra a bizonyítás kenyerét, ami azt jelenti, hogy nem véletlen a pásztorok kezén és használatában alakult, fejlődött és nemesedett. Véleményünk szerint most ma is ott, náluk van a legjobb helyen a használatban. Ezért a saját kutyáinkból és a saját tenyésztésű utódokból is igyekszünk lehetőségeinkhez mérten kihozni a maximumot, vagy legalább azt, ami követelményrendszert a pásztorok támasztanak kutyáikkal alap szinten. A tenyésztés során pedig saját bizonyított kutyáinkhoz, és a saját tenyésztésű utódokhoz igyekszünk olyan párt keresni, választani, aki szintén a használat terén bizonyít! Azt gondoljuk, hogy a Sinkát használó, fejlesztő pásztoroknak ebben óriási szerepe és jelentősége van. Ezért a kutatómunka során több pásztorral, több Sinka populációval is tartjuk a kapcsolatot. A Sinkát még most kezdjük megismerni. Ismereteink morzsányik ahhoz a tapasztalathoz képest, amivel a pásztorok rendelkeznek. Ezért a kapcsolat tartás a barátság mellett ismeret szerzés, tapasztalat csere is. Ezt is elengedhetetlennek tartjuk ahhoz, hogy a Sinkát megőrizzük olyannak, amilyennek a pásztorok kitenyésztették!