Rokon fajták

 

A Sinka olyan rokon fajtái, melyek temperamentumához a leginkább hasonlít, ami természetesen nem véletlen, hiszen évtizedekkel ezelőtt a hosszú és nemzedékek alatt végzett szelekció előtt a cseppvér keresztezés során szerepet játszhattak a fajta kialakulásában. A Sinka megértése és leírása során nagyon óvatosan kell bánnunk ezekkel a keresztezésekkel, mert hajlamosak vagyunk egy-egy új fajtában pusztán a keresztezést látni és hasonlítgatni egyik-másik fajtához. A cseppvér keresztezés több szempontból is már-már szinte a fajtatiszta tenyésztés fogalomkörébe sorolt. Éppen azért, mert a kezdeti cseppvér bevitelét hosszú szelekciós munka követi. Itt nem komplex fajta leírásokat olvashat a kedves látogató, hanem párhuzamot és hasonlatot a Sinka vonatkozásában.

Mudi

Az 1950-es évikeg ez a fajta szinte kizárólag csak a pásztorok kezén fejlődött, szelektálódott és nemesedett. Ezt követően ebben az időszakban indult meg a fajta standard szerinti törzskönyves tenyésztése. A pásztorok kezén több válfaja, változata alakult ki, melyet a standard egységesített. Elsősorban marhák mellett teljesített szolgálatot, de elterjedt volt juhászatokban is, és a használatban disznós kutyaként is bevált.

Németjuhász

A legendákon túl több forrás is megerősíti azt a tényt, hogy a pásztorok kezén található Mudi szerű, de a Mudinál rövidebb szőrű terelő kutyák vérébe cseppvér keresztezéssel munka vonalú Németjuhászok kerültek. Ezt azonban hosszú évtizedekig tartó szelekció követte a munkát illetően. Tehát több eredendő információ szerint a Sinka kialakulása valamikor a Németjuhász keresztezéssel kezdődött. Tény az is, hogy a Sinka mézes lábú színváltozata színezetben nagy hasonlóságot mutat a Németjuhász egyik színváltozatával.

Lajka

Több küllemmel kapcsolatos állásfoglalás szerint a Sinka egyes megjelenési formája rendkívül nagy hasonlóságot mutat a Lajka típusú kutyákkal. Itt ismételten nem a kiállításokon megjelenő és a show világában tündöklő kutyákra kell gondolni, hanem a dolgozó vadász kutyára, amely szembe fordul, elbír a medvével is akár, illetve csak rá jellemző csengő hangon ugatja, fogja és állítja.

A hírek szerint évtizedekkel ezelőtt több ilyen aktívan dolgozó kutya is bekerült az országba Oroszország felől, melyek minden bizonnyal szerepet kaptak a használatban.

Érdekes dolog, hogy annak ellenére, hogy a Lajka vadászkutya a módszere és a munka stílusa mutat hasonlóságot a magyar stílusú tereléssel. Hiszen folyamatosan ugat, illetve oda-oda csíp a nagyvadnak, körbe táncolja és állítja. Ezért a pásztorok, és különösen a marha hajtók, akik őshonos magyar fajtákkal dolgoznak egyes esetekben vallják, hogy az ilyen vadász kutyák beválhatnak a terelésben.

Bull típusú kutyák

Főleg marha hajtó kutyák esetében szükséges az a plusz, többlet, amivel egyesek szerint feltételezhetően a bull típusú kutyák rendelkeztek a Sinka kialakulásának kezdetén. Ehhez azonban feltétlenül hozzá kell tenni, és meg kell érteni a több évtizeden át tartó használati szelekciót, mert az egykoron eredendően bika heccelésre használt kutyák, fajtájuk kialakulásának hajnalán is több eltérést, különbséget mutattak a terelő, hajtó kutyákkal. A bika hecc tehát nem egyenlő és nem ugyanaz a tereléssel, marha hajtással. A marhára csak ráfogó, azt nem eresztő kutyákat az élet hamar kiszelektálta a használatban. Egyes nézetek szerint a Sinka ennek, vagy a használati boxernek (amely ebből a szempontból szintén a bull típusú fajták közé sorolható) köszönheti tigriscsíkos, azaz Cirkás színváltozatát.

Az is kérdés, hogy vajon honnan tudják a pásztorok, hogy egy ilyen bull típusú kutya nem jó, mert a marhára csak ráfog.

Magyar Agár

Más vélemények szerint a tigriscsíkos változat, a Cirkás szín a Sinka vérvonalaiban kezdeti, korabeli Agár keveredésnek köszönhető. Itt azonban szintén fogalom tisztázásra, és használati fogalmak keveredésének megakadályozására van szükség. A hajtó vadászat, vagy a vadászat során alkalmazott hajtás nem egyenlő, nem ugyanaz a terelő kutyák világában kialakult hajtó kutyák munkájával, munka stílusával. A tigriscsíkos színezet egyébként egyes Pumi vérvonalaktól sem idegen, ritkán, de mai is születnek ilyen színnel kölykök, akik esetében ez a szín hígul az életkorral és sok esetben világosodik, szürkül test szerte. Végezetül el kell mondani, hogy napjainkban a pásztorok nagy kritikával és kétkedéssel viseltetnek az újabb keresztezések iránt, és meg kell jegyezni, hogy az erős szelekció miatt ezeknek igen kevés százaléka marad a munkában. Ami viszont marad az bizonyít.

Persze vannak az Agárnak olyan tulajdonságai, amik szimpatikusak lehettek a pásztorok számára, úgy a gyorsaság, lendületesség, energikusság tekintetében, mert elkapja a nyulat, vagy a szikár, szálás testfelépítés és izomzat esetében.

Újabb fajták

A Sinka tenyésztése még nyitott napjainkban is. Ezért nem meglepő, hogy hatással vannak rá olyan fajták, mint a munka vonalú Malinois, a Kelpie, vagy akár a Border Collie. Ezeket viszont a pásztor nyelv nem hívja Sinkáknak, hanem már Sinka keresztezéseknek, keresztezett Sinka terelő kutyáknak. Belőlük még hiányzik az évtizedeken át tartó, nemzedékről nemzedékre végzett használat elvű szelekció úgy a munkastílusukat, mint küllemüket illetően. Mégsem mehetünk el szótlanul amellett, hogy ha kisebb mértékben is, de szerepet kaphatnak, befolyással bírhatnak a Sinka mai alakulásában annak ellenére, hogy a pásztorok világa egy zárt világ.