Marhás vagy Juhos

 

A Sinka, mint használati hajtó kutya munkájának specialitásait tovább fokozzuk. Az, hogy miben más, és milyen eltéréseket mutat, már részleteztük. Ezen túlmenően a használat speciális területei teremtették meg a további eltérések, különbségek aprólékos részleteit. Ilyen speciális használati területek a juhok, illetve a marhák körüli teendők különbségei. Ahogy a többi használati kutya esetében, a használati terület speciális elvárásai hatással voltak a kutya karakterére, munka stílusára - legyen szó bármilyen használati területről -, úgy a Sinka esetében is a marhák, illetve juhok viselkedése, temperamentuma befolyásolta a kutya stílusát, alapvető viselkedési elemeit.

Fogás

Nyithatunk arról vitát, hogy a magyar terelő kutyának miért kell fognia, vagy egyáltalán fognia kell, de ezt a konkrét gyakorlat, a használat mindennapjai bizonyítják be a szemünk előtt.

Juhok esetében is persze laikus, csak a témát kívülről érintő meglátás szerint el lehet szórakozni 3-5 birkával egy a jószágot csak vékony, sikító hangon messziről ugató kutyával, csak ez nem a valóság és az ilyen kutyák akkor mondanak legelőször csődöt, amikor oda kéne tenniük magukat.

Különösen téli időszakban, bent a téli szálláson, szűk helyen összezárt sereg esetében mutatkozik meg - a Sinka esetében is - a magyar terelő kutya igazi énje, illetve az, hogy miért is van szükség fogásra. Amikor a juhokat mozgatni kell akkor is, amikor fejjel tömegesen beállnak a sarokba, vagy éppen fejjel kifelé betonozzák be magukat a hodály valamelyik szegletébe. Legeltetési szezonban, különösen a szezon kezdetén a falkásítás elején, de a későbbiekben is a terelő kutya ereje kulcs fontosságú a jószágok mozgatásában. Ismételten hozzá kell tenni, hogy nem néhány birkáról van szó, pláne a zúgós, élénk Racka esetében.

Ennél sokkal egyértelműbb a fogás szükségessége marhák esetében. Erre akkor jövünk igazán rá, ha a szilaj marha velünk szembe fordul, vagy olyan esetekben, amikor a marhán, bivalyon mozdítani kéne és már az ugatás kevésnek bizonyul. Kutyától félő marhák esetében talán tiszavirág életű sikereink lehetnek fogás nélkül, de ahogy juh nem buta, úgy a marha sem hülye, és előbb-utóbb rájön erre. Kutyát gyűlölő marha fajták - Magyar Szürke, Bivaly - esetében viszont a fogás szükségességét a pillanat tört része alatt értjük meg a gyakorlatban.

Tehát leszögezhetjük, hogy a hajtó kutyának fognia kell nincs mese!

A hivatásos pásztorok viszont azt is nézik, hogy a kutya hol fog eredendően. Ennek részletezése során láthatjuk, hogy a használatban nem csak az a különbség a marhás és a juhos kutya között, hogy a marhás nagyobb és durvább.

Juhos Sinka

Ahhoz, hogy a Hortobágyon fellelhető több százas, vagy több esetben is ezres létszámú nyájat egy kutya fordítani tudjon kellett a kutya ereje. A kutya ereje juhok mellett viszont speciálisan különbözik a többi használati ágtól.
A juhos Sinka a jószág tarkóját, vagy oldalát fogja meg. Ez azért elvárás, mert juhok esetében a lábfogás, pláne a mellső láb fogás, lapockázás kizáró ok. A lábakon lévő vékony bőr sérülékeny. Télen az istállóban az okozott sérülés az alomtól elfertőződhet, illetve nyáron beköpik a legyek. A mellső láb fogás, lapockázás fel is borítaná a juhot, ami nem cél.

A csánkoló, farkaló kutya a pásztorok szemében a fogásban félénkséget, gyengeséget mutat, mert kerüli a kontaktust a jószággal.

A Sinka fogása a tarkón, a juhok oldalán akkor jó, ha nem a gyapjút tépi, hanem teli pofás. A teli pofás fogás jár ezeken a testtájakon a lehető legkevesebb sérüléssel. A csipkedő, csak a gyapjút fogó Sinka a gyapjú húzásával bőrsérüléseket okoz.

A juhos Sinka egy falka juh esetében mindig a szélsőt fogja, és nem leválasztani igyekszik azt, hanem löki a többihez. Ezt a vállal, orral történő lökést a juhos Sinka rendszeresen és előszeretettel alkalmazza a cél elérése érdekében.

A juhos Sinka ugatósabb, de munkája során végig mélyen és szinte folyamatosan ugat.

Több száz, pláne ezer juhot nem lehet a karámról ugatással leválasztani. Ez a módszer kezelő folyosóban is haszontalan. Ezért a pásztorok szeretik, előnyben részesítik, ha a Sinka felmegy a juhok tetejére, és a hátukra hágva dolgozik. Ezért nem véletlen a juhos Sinka pattogós, ugrálós természetű. Ez a sokszor szem magasságig történő ugrálás egyébként hasznos a drankázásban is, mert a dolgozó Sinkának nem nyitják a juhokhoz a karám ajtót, hogy méltóztasson a munka területre fáradni.

A pattogós, ugrálós hajlamot csak erősíti az, hogy a juhos Sinka botos. Ez azt jelenti, hogy alapvető késztetése ugatni és fogni a botot. Ennek azért van jelentősége, mert a használatban bottal vezénylik a juhok tetejére, messziről bottal irányítják és a bot pattogtatásával ugattatják.

A szem magasságnak pedig azért van jelentősége, mert elvárás egy juhos Sinkától, hogy az emberrel keresse a szem kontaktust. Gyakorta ki is néz feladat teljesítés közben az emberre. Erre azért van szükség, mert a juhok mellett finomabb, aprólékosabb, részleteiben kidolgozottabb munkára van szükség.

A nyáj megállítása esetében, amikor a Sinka állítja a juhot, akkor mélyen és határozottan eléjük ugat, soha nem fülel, azaz a juhok fejét nem fogja. A szembe forduló juhoknak viszont eréllyel fog a szarvára, illetve főleg benyúl a két szarv között tarkóra, és a juhot megrázza, majd leteszi. Ahogy fontos a fogás, úgy lényeges az eresztés is. Elsősorban a juhok testi épsége érdekében. A juhos Sinka nem öli a juhot, nem az életére tör, hanem csak addig megy el keménységben, ami a cél eléréséhez szükséges.

Marhás Sinka

Mint említettük a marhás Sinka esetében nem az a legjelentősebb eltérés, hogy durvább, keményebb és pláne nagyobb. Amíg a juhos Sinka amikor állítja a juhot csak elég ugat, addig ez a marhák esetében haszontalan, mert eltaposnák, keresztül gázolnának rajta. Ezért ha a marhás Sinkának elöl kell fognia, akkor azt a marha fülén, szutyakján teszi. A leszegett fejű marha, bivaly tarkóján ezt hiába tenné, mint juhos kollégája, mert megröptetnék. Nemcsak a vastag tarkó izom miatt, hanem a marha, bivaly előszeretettel öklel. Elöl a hajtó kutya marha, bivaly esetében a szarvakkal szemben egyébként is tehetetlen. Ezért a marhás Sinka alapvetően hátul fog!

Hátul kell, hogy fogjon, hogy a marhán mozdítani tudjon. Amíg a juhos Sinka eredendően sem lábazhat, addig a marhás Sinka csánkon, haskorcon fog, extrém esetben térdkalácson és combon, amit a pásztorok előnyben részesítenek.

A haskorcon, lágyékban történő fogást azért nem részesítik előnyben, mert az oda fogni hajlamos kutyát a marha, bivaly még letaposhatja. A farkalás, fűkörömre történő fogás olyan besorolás alá esik, mint a juhos Sinka esetében a farkaló, csánkoló, csak a gyapjút csipkedő kutya, akit frusztrál a határozottabb kontaktus a jószággal.

A marhás Sinka nem annyira ugatós, mint juhos kollégája, de mélyebben, öblösebben ugat, mert a marha, bivaly azonnal megérezné a gyengeségét a vékonyabb ugatásból. A marhás Sinka is pattogós, ugrálós és gyors. Előszeretettel közlekedik a karám keresztfái között, illetve gyorsaságán múlik az élete, hogy a kitámadó marha elöl kitérjen. Elöl általában csak ugatással mozdít a jószágon, hogy aztán villámgyorsan hátul foghasson.

Ami miatt mondhatjuk, hogy a marhás Sinka erősebb és keményebb azért van, mert a marha nagyobb darab, nagyobb termetű, ezért mélyebb és markánsabb ösztönre van szükség a mozdításához, megfogásához. A másik ok az, hogy amíg juhok esetében sokszor elég az oda ugatás, vállal lökés, addig egy kiforduló, meginduló marha csorda megállításához valóban nagyobb tekintély, erély szükséges.

Marha és bivaly mellett a csipkedés csak gyengeség és tekintélytelenség. A teli pofás mély és erős fogás hosszabb kitartása viszont a kutya halála. Mert elsodorják, megröptetik, eltapossák.

A marhás Sinka soha nem húzhatja túlzottan az emberre a csordát, gulyát, mert ezzel a gazdája életét veszélyezteti. Amíg a juhos Sinka alapvető természete az, hogy az ember mögött vagy lába mellett tartózkodik, addig a marhás Sinka nem teszi, teheti ezt, mert ezzel szintén a gazdája testi épségét veszélyezteti.

Amíg a marhás Sinka részéről erősebb, markánsabb késztetés szükséges ahhoz, hogy megfogja a marhát, bivalyt, mert az nagyobb darab, addig a marha, bivaly szemszögéből nézve az ember is egy kisebbnek tűnő ellenfél. Pláne felbőszült esetekben. Ezért amíg a juhok többnyire menekülnek, kitérnek, addig a marha, bivaly előszeretettel támad, vagy védekezik kitámadva. A juhok meneküléssel, rés kereséssel, kitéréssel igyekeznek az ember akaratán kifogni, a marhák pedig inkább szembe fordulással, lecövekeléssel, védekező kitámadással.

Aki sétált már be marhák közé a lába mellett kutyával az tudja miről is van szó a gyakorlatban, pláne olyan marhák közé, akik haragszanak a kutyára.

A marhák, bivalyok mellett a csorda, gulya irányításában is szükség van kontaktusra az emberrel, de a marha, bivaly hajtást korántsem nevezhetjük kifinomult, aprólékos és részleteiben csiszolt munkának. Különösen az őshonos Magyar Szürke vagy a bivaly esetében nem, hanem sokkal inkább egy-egy kemény, határozott akció egymásra épülő sorozatának.

Mindkét esetben, juhos és marhás Sinka esetében is tapasztalhatunk hasonló karakter elvárásokat, hasonló szelekciós szempontokat. Inkább tekinthetjük a két használati irányt, a juhok és a marhák melletti munkát a Sinka használati értéke két ágának, melyek ugyanazon gyökérzetből, eredőből táplálkoznak. A hasonló gyökérzet, eredő ellenére mégsem nevezhetjük a két munkát ugyanannak, vagy közel megegyezőnek sem. A speciális használati terület speciális szelekciója két speciális megjelenési formát és tartalmat teremtett. Ezek napjaink laikus szemléletében ugyan keveredhetnek, külső szemlélőként még alkalmanként, esetenként talán meg is egyezhetnek, de a hivatásos használatban a két terület elkülönül.

A juhos Sinka a marha fülébe ugat, az elejét fogná, ami miatt vagy nincs tekintélye, hasztalan, vagy a marha, bivaly felökleli, megröpteti. A marhás Sinka fog olyat a juhokon, hogy lehet betadinozni, rosszabb esetben ha elé kell dolgoznia a juhok fülét, orrát letépi. A juhos Sinkát inkább berágatja, felbosszantja a marha, mert látja, hogy a juhoknál bevált módszerei hatástalanok. Rosszabb esetben mérgében elveszti kontrollját és olyat tesz, ami miatt balesetet szenved, vagy belehal. A marhás Sinka sem érti, hogy ha csak finomkodva, vissza fogottan ugat egy mélyet az miért rettenti a juhokat. Nem kerít ívelgetve, ezért a juhok nem állnak össze, hanem rebbennek egy-egy ponton.

Végezetül az ne tévesszen meg senkit, hogy a marhák, bivalyok és a juhok elismerik a kutyát és tartanak tőle. Ezért, ez okból ideig-óráig sikereket érhet el juhos Sinka marhák mellett, vagy marhás Sinka juhokkal. Ez a tiszavirág életű siker viszont hosszan és tartósan nem eredményes, mert előbb-utóbb a juhok és a marhák erre rájönnek. Különösen a magyar jószágok, mint a Racka juh és a Magyar Szürke Marha jön erre rá, mert alapvető természete, hogy folyamatosan próbálgatja, méregeti a kutya és az ember tűrőképességének, akaratának határait.